Bár a második félév jócskán elkezdődött, igyekszem utolérni magam és beszámolni hogyan is telnek a minden napjaink.

 

A suli elkezdődött, új osztály új tanárok. Tavaly a B osztályban voltunk, ami az elején egy kicsit nehéz volt. Most én az A osztályba vagyok, Orsi viszont úgy döntött megnézi a C-t és nem nyuvasztja ki magát. Néhány napra én is megnéztem a C-t, ami a hézagokat ugyan pótolta volna, de nem éreztem azt, hogy lenne húzó erő. Így történt, hogy most már sajnos nem vagyunk osztálytársak. :(

Az új tanárok jók. Az óráink felének sok értelmét nem látom, mert értelmetlen könyvből tanulunk. Az órák másik fele viszont nagyon hasznos! Üzleti kínai, illetve beszéd óra, ahol végre nem egy könyvből tanulunk. Mindig egy diák tartja az órát, aki feldob egy témát és az egész osztállyal együtt megvitatjuk. Bár nehéz az osztály, de messze nem olyan nehéz, mint tavaly az elején. Ráadásul a többiek húznak fel sokuknak ez a második évük itt Kínában.

Az osztályom nagyon jó!!! Tudom, hogy a régire is ezt mondtam. :) Úgy érzem ez még a tavalyinál is sokkal jobb, mert itt nyitottabbak az emberek. Nincs az a nagyszámú koreai egyeduralom. Az osztály összetétele is változott. Régi osztálytársaim Erika (olasz), Muazu (pakisztáni), Meigui és Ayman (kazahsztáni). Az újak osztálytársak között van még egy csomó kazahsztáni, három koreai, két orosz, két ukrán, egy japán, egy izraeli és egy ír srác. Kellemesen vegyes a felhozatal. Gyakran szervezünk osztályprogramokat, mint csapatépítés. Orsival elsőként szerveztünk főző bulit, egy halom palacsintát sütöttünk. A gulyáslevesnek nem mertünk nekivágni, a nagyszámú vendégsereg miatt. Végül annyian összegyűltünk, hogy seperc alatt feléltük a palacsinta készletet, így aki késett az lemaradt. :) Azóta a koreai osztálytársnőim is rendeztek egy ilyen partit, koreai kimchi-t csináltak. A kimchi szerintem kinézetre nagyon hasonlít a japán sushi-hoz, de a töltelék benne más.

Az általános óráimon kívül beiratkoztam egy nyelvvizsga felkészítő tanfolyamra is, ami meglehetősen leterhelt. Ennek ellenére megérte, mert nagyon hasznos volt! Azért beszélek múlt időben, mert múlt héten lett vége. A nyelvtanfolyam végét megkoronáztam egy kínai középfokú nyelvvizsgán való részvétellel. :) Sajnos a körülmények és az időm úgy alakult, hogy most nem tudtam úgy felkészülni, ahogy szerettem volna. A másik, hogy úgy gondoltam legalább megnézem milyen, nyáron lesz az éles bevetés. A vizsga nehéz volt, főleg a magnóhallgatás a fejhallgató rossz minősége miatt. Az egyik pillanatban nagyon halk volt, a másikban pedig visított.

Elkezdtünk heti háromszor kondiba járni, ami nagyon jó, mert a testmozgás mellett számos új barátra is szert tettünk. Ebből a lendületből csak az fogott vissza, hogy Orsi sajnos eltörte a lábát. A szobánkban történt az esett, mikor Orsi gyorsan felpattant az íróasztaltól, mert eszébe ötlött, hogy a lejárt a mosás. Lelki szemei előtt látta, hogy az Aiyi (takarítónéni) jó szokásához híven, biztos most rakja ki a kimosott ruhát a mocsokba. Szóval ebben a nagy lendületben és figyelmetlenségben félrelépett, kibicsaklott a lába és eltört két helyen. Szegénykém, elkúszott valahogy az ajtóig, ahol az éppen folyóson levő kazahsztáni szomszédunkat ugrasztotta először a mosásért, utána pedig Erikáért. :) Ekkor én éppen az előkészítős órán tartózkodtam. Erika hívott, hogy jöjjek gyorsan. Mind összecsődültünk és hívtuk Martint, az értünk felelős tanárt, hogy mit tegyünk… Kínai módra, ááá, nincs baj, csak rakjunk rá jeget! Szerintem, ha nem látnak a vért, semmi sem számít komoly esetnek, mindenre jó ír a jég és tea! Szerencsére nem hallgattunk Martinra és elmentünk a kórházba. Még jó, hogy hárman voltunk, mert egyedül kibírhatatlan lett volna. A sürgőségin kötöttünk ki, ahol a körülmények nem voltak a magaslaton. A szokványos kínai beteg ellátás, mindenki becsődül egy szobába, és úgy vizsgálnak meg huszad magaddal. Mivel az orvosunk egyedül volt, és meglehetősen elfoglalt volt, nekünk kellett segíteni a begipszelésnél.

Ezt csak tovább fűszerezte, hogy Erikát sorban állásnál majdnem leköpte egy férfi, csak mert neki köpnie kellett. Erika azért úszta meg a dolgot, mert jók a reflexei és félreugrott. Sajnos pont ott létünk kor halt meg egy súlyos beteg, így az egész folyosó hangzott a hozzátartózok sírásától. Borzasztó volt! Ezekben a pillanatokban nagyon szívesen lettem volna valahol máshol.

A vizsgálatok után megtudtuk, hogy Orsinak két helyen tört el a lábfeje, szerencsére a törések nagyon kicsik, de ahhoz éppen elég súlyosak, hogy be kellett gipszelni a lábát. Orsi, kényelmességi szempontokból leköltözött a földszintre, hogy ne kelljen lépcsőznie. Én maradtam a régi szobánkban, hogyha felgyógyul, visszajöhessen. Ugyanis a földszinti szobák olyan rosszak, mint a régi második emeleti szobánk. Orsi most mankóval jár nap, mint nap suliba, és szerencsére sok látogatója is van, osztálytársak, barátok. Ugyanis itt az emberek még törődnek is a másikkal, és mindenki nagyon kedvesen jön. Visszamentünk a kórházba, és az előzetes egy hónapig tartó felépülést meghosszabbították még egy hónappal, mert a röntgenen nem láttak változást. Így előreláthatólag jún. 10 körül fog végre lekerülni Orsi lábáról a gipsz. 

 

 

Ennek ellenére én úgy érzem, hogy a második félévünk is jól telik, sok új barátot szereztünk. Az életvitelünket egy kicsit meg kellett változtatnunk a törés miatt, de így is sok lehetőségünk adatik szórakozásra. Azért már nagyon várom Orsit, hogy felépüljön és visszajöjjön, és ugyanúgy tudjuk császkálni, mint régen! :)

A kínai nyelvtudásunk rengeteget fejlődött, de minél többet tud az ember, annál jobban érzi, hogy van még mit tanulnia. Az idő hihetetlenül gyorsan telik, számoljuk vissza a napokat, persze nem azért, mert haza akarunk menni, hanem, mert vége lesz egy álomnak, és egy hihetetlen évnek Kínában.

Na de azért még van egy bő hónapunk a suliból, úgyhogy ne rohanjunk annyira előre. Addig is igyekszem minél jobban kihasználni a hátra maradt perceket és minél több időt tölteni a barátokkal.

 

Új képek: suli, második félév mappa