Az elmúlt hetek eseményeit nehéz leírni, de mégis megpróbálom. :)
Kezdjük ott, hogy elindultunk egy „Ki mit tud” versenyen Guyi ösztönzésére. Csak külföldiek nevezhetnek be, 3 fordulós és az első három helyezett szupi ajándékokat kap (1 év ingyenes nyelvtanulás a szomszéd egyetemen, 2 éves vízum, 10 000 yuan). Mikor az elején, Guyi még csak rágta a fülünket, – mint az egyik főszervezője ennek a rendezvénynek - ,hogy induljunk, egy mondata ragadta meg a figyelmünket. Bármikor kieshetünk, akkor is nyerünk egy három hónapos ingyenes hétvégi nyelvtanfolyamot a szomszéd Nankai egyetemen, Naná, hogy ilyen tuti nyereményért már elindultunk, és befizettük az 50 yuan-as benevezési díjat (ami kb. 1200 Ft-nak felel meg :) ). Most, hogy már a benevezés kérdésén túltettük magunkat, persze, hogy a legtöbbet szeretnénk kihozni magunkból, hátha a végső pekingi TV-s fordulón képviselhetjük Magyarországot! :)
Első fordulóban a magyar kultúra egy kis szeletét kellett bemutatnunk. Két esélyes dolog közül választhattunk, Petőfi szavalása kínaiul (mert ismerik, és nagyon szeretik), vagy néptánc. Mérlegeltünk, hogy a néptáncot csak ebben a fordulóban érdemes elsütnünk, úgyhogy a néptáncra esett a választásunk. Na de mire táncoljunk? Főleg én, aki soha nem néptáncolt! Az isteni szikra megérkezett, éppen az egyik ebédszünetben. Nagy elkeseredésemben, hogy még a délutáni óráink is vannak, elkezdtem dúdolni valamit. Majd miután felismertem, hogy mit is dúdolok, rájöttem ez épp kiváló dal lenne a néptáncolásunkhoz. Ez nem más, nem más..., mint a Már minálunk babám. :)
Orsinak is tetszett az ötlet, úgyhogy innentől elindult a versenyfutás az idővel, hogy megtaláljuk a megfelelő számot! Nem volt könnyű az internetről előbogarászni a megfelelő stílusút, ne legyen disco-s, de ne legyen túl lagymatag se. Köszönöm szépen mindenkinek a segítséget, aki a probléma megoldásán fáradozott velünk együtt! :) Végül két szám összemixelésével megszületett a végleges változat. Nagyzenekarral a tradicionális „már minálunk babám”-mal indítottunk, ami a végén átcsapott a gyorsabb lendületesebb éneklős részbe. Orsira hárult a feladat, hogy a 6 évnyi néptánc tapasztalatát kamatoztassa, és kialakítsa a koreográfiát. Az én feladatom pedig csak annyi volt, hogy megtanuljak 3 nap alatt néptáncolni. :) Le a kalappal, Orsi nagyon profi koreográfiát állított össze. Mindkettőnknek lógott a nyelvünk, olyan pörgősre sikerült. Én soha nem hittem volna, hogy ilyen fárasztó a néptánc. Ezután következtek a próbák Erika szobájában, ami egy ágyas szoba lévén elég nagy volt a gyakorláshoz. A végére Erika már dúdolta, és énekelte is a refrént, nagyon megszerette ezt a számot.
Elérkezett az első forduló napja. Elmentünk a megadott helyszínre. A többi versenyzőt nem láthattuk, mert be voltunk osztva minden egyes órára, így csak mi voltunk. Meglepetésünkre az első fordulóban csak a 3 tagú zsűri előtt kellett előadnunk a produkciónkat. Guyinak nagyon tetszett, fetrengett a röhögéstől. Nem a tánc miatt, hanem az Orsira festett bajusz tette meg a hatását. Ugyanis én voltam a lány, Orsi a fiú.:) Szóval így történt, hogy bejutottunk a második fordulóba! :) Úgyhogy lehet innentől szurkolni! A következő fordulóban a kínai kultúrához kapcsolódó produkciót kell bemutatnunk.Xiao újból meglátogatott minket. Jóvoltából megint kaphattunk otthonról csomagot, olyan fontos kellékekkel, mint például, a szaloncukor :), (amivel már itt is igazi karácsonyt tudunk tartani. ) A nagyáruházakban december 1-jével itt is elindult a karácsonyi láz, és szaloncukron kívül itt is minden hülyeséget és felesleges dolgot meg lehet kapni, télapó sapkát, mikulás mamuszt, műfenyőt. zenélő mikulás zoknit, stb. Xiao-t elvittük bemutatni Jánosékhoz ,amit palacsintasütéssel kötöttünk egybe. Mindenki nagy élvezettel majszolta a palacsintát, a maga módján, ki kakaóval töltötte, ki kínai csípős krémmel. :)
További fejlemények, hogy megismerkedtünk két kínai fiúval, Zhu Chenggel és a haverjával Sun Dao-val (akit én csak Tenornak hívok). Úgy ragadt rá Dao-ra a Tenor elnevezés, hogy egyszer elmentünk karaokézni és letaglózodtam, olyan elképesztő hangja van, mintha Pavarotti állt volna előttem. Úgy éreztem magam, mintha egy operában ülnék, és nem egy mezei karaokéra jöttem volna.
A több mint, egy hónapja tartó köhögésem és a tüdőmben jelentkező fájdalom miatt Orsi és Zhu Cheng elkísért a kórházba. Itt is kellemesen csalódtam. Egy új építésű kórház, maszkot viselő orvosokkal, elektronikus betegirányító rendszerrel. Egy kb. 70 éves doktor nénihez kerültem, aki nagyon aranyos és fiatalos volt. Megvizsgált, elküldött tüdő röntgenre (ezerszer profibb gép volt, mint otthon). Végül felírt antibiotikumokat, illetve tradicionális kínai gyógyszereket. Ezektől lassan, de kezdem jobban érezni magam. Egy érdekes sztori, ami megesett velünk a kórházban. Itt Kínában a betegek fejét letakarják, és tolószékben vagy ágyon így tologatják őket a folyosón. Az egyik ilyen letakart fejű, ágyon fekvő beteget vagy 5 szótlan ember kísért. Teljesen odavoltunk Orsival, hogy Úristen, biztos egy halottat kísérnek, és ráadásul majdnem nekünk tolták az ágyat. Aztán ijedve vettük észre, hogy sok-sok betegnek le van takarva a feje. Már kezdtük nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is rosszul érezni magunkat. Zhu Cheng meg is kérdeztek miért fehéredtünk el mindketten? Végül nagy megdöbbenésünkre, és megkönnyebbülésünkre, az egyik ilyen beteg elkezdett ordibálni valamit, és fel is ült az ágyon. Végül Zhu Cheng nevetve elmagyarázta, így szokták tologatni a betegeket. Feltett szándékom, hogy ha legközelebb szükségem lesz rá, nyugati gyógyszerek helyett a tradicionális kínai orvoslást választom, hiszen a legjobb helyen vagyok, ahol kipróbálhatom.
Új képek: néptánc, kínai élet, karaoke mappa.
Utolsó kommentek