Mikor október 27-én felvirradt a hajnal Kínában, még a nap is előbújt, hogy felvidítsa az egész várost és köztük nekem is bearanyozza a napom. Nem is lehetett volna jobb kezdés a szülinapomon. :) Kínában a napos idő és a szép tiszta kék ég, már magában egy nagy ajándék. Már vártam ezt a napot! Kíváncsi is voltam, hogy Erika szülinapi ajándéka után nekem milyen turpisságot eszeltek ki, lehet, hogy „visszakapom borravalóstul a Zhi laoshi-s poént”- gondoltam. :) Ha nem is lennék szemfüles, akkor is észrevettem volna, hogy folyik a szervezkedés a hátam mögött. És bár sok mindenre számítottam mégis sikerült felülmúlniuk és túlszárnyalniuk elképzelésemet.
Szülinapi reggelire Orsi otthonról kapott és féltegetve őrizgetett nutelláját ettük kenyérrel!. :) Meg kell mondanom rég volt ilyen finom reggelim. Utána nekiültünk „tanulni”, mert persze, hogy másnap volt az évközi nagy vizsgánk. Majd ebédre átmentünk Erika szobájába, mert annyit tudhattam, hogy elvisznek szülinapi ebédre. Ott várt Erikával és Yanrong, aki szintén velem egy napon született. Úgyhogy felköszöntöttük egymást, majd elindultunk ebédre. A koleszból kilépve váratlan és kellemes meglepetés fogadott, Eljött Wei is! :) Tudjátok, ő az a kínai fiú, aki ideérkezésünkkor annyit segített nekünk. Nagy meglepetés volt, mert már vagy 1,5 hónapja nem találkoztunk, így végképp nem számítottam rá. Négyesben elmentünk a közeli Golden Bridge Hotel éttermébe, és mindent rendeltünk, ami szem szájnak ingere. A vizsga miatt, csak két-három órát dumcsiztunk, eszegettünk, aztán fájó szívvel, de próbáltam visszatérni a tanuláshoz. Na persze ez nehezen ment a szülinapomon! Ráadásul éreztem, hogy lesz valami még, amiről nem tudok. Egyszer csak Orsi felpattant és kiviharzott a szobából. Nem nagyon törődtem a fura viselkedésével, mert éppen anyuékkal skype-on beszéltem.
Egyszer csak kopogtak az ajtón, mondtam apuéknak, hogy várjanak. Kinyitottam az ajtót és János pillantottam meg az ajtóban széles vigyorral az arcán. Mivel le volt kapcsolva a villany a folyóson egyből kiszúrtam a gyertya lángját, ami szemközti falat bevilágította. A gyertyát a tortával nem láthattam, mert Orsiék elbújtak úgy, hogy ne egyből őket pillantsam meg. De sejtettem, hogy a tortához János mellett egy kuncogó Erika és egy Orsi is tartozik. Aztán előugrottak ők is! :) Olyan édesek voltak, mind hárman! Ott gubbasztottak a folyosón a sötétben, és az összes kazahsztáni szobaszomszéd kuksizott, hogy mi történik. Benyomultak a szobában, János a fejemre nyomott egy papírkoronát, úgyhogy tényleg úgy éreztem magam, hogy én vagyok a nap királynője. :)A szülinapi tortám is valami álom volt, nagyon fincsi. Magyarul rá volt írva, hogy Boldog Szülinapot, a nevem pedig kínaiul volt. Unszoltak a többiek, hogy nézzem már meg az ajándékokat. Az ajándékot bontogatva még mindig azon agyaltam, na vajon milyen turpisságot eszeltek ki nekem. Megláttam az ajándékom, és egyből hangos nevetésben törtem ki. Egy pólót kaptam, amin egy újabb össze photoshop-polt kép volt.NO COMMENT, inkább mutatom a képet:
Ez abból az apróból kaptam, hogy Kínában mindenki lekövérez minket. Ha megyünk vásárolgatni a piacra, általában egyből azt mondják, hogy milyen szépek vagyunk, milyen magasak vagyunk és "egy kicsit" kövérek. Múltkor már a legcukibb portás bácsi Kínában, Susu is beszólt, hogy dagik vagyunk. Úgyhogy gondolhatjátok, hogy állandóan ezzel szívatjuk egymást! Már központi vicc témává vált. Mi nyújtjuk a lelki támaszt a kollégium büféjében dolgozó barátnőnknek, Anni-nek, mert ő a kínaiak között tényleg ducibb. Mondtuk, hogy ne szomorkodjon, minket is lekövéreznek, és hogy majd kerítünk neki egy magyar pasit, mert azok nem csontkollekciókra buknak. (Úgyhogy facér fiúk várom a jelentkezést Anni számára, csak egy feltétel van, tudnotok kell kínaiul :)) Szóval ezek után megérthetitek, hogy dőltem balra-jobbra a nevetéstől a többiekkel együtt. Nagyon ötletesnek tartom ezt az ajándékot! A képet elnézve nekem még panaszra sem lehet okom, hiszen én vagyok még a legszalonképesebb, nem hiába, én vagyok a szülinapos. :) Ráadásul egy pólóra amúgy is szükségem volt. Már el is terveztem, hogy lebillenek a portára Susu-hoz és megkérdezem, „tényleg daginak gondolsz minket”??? Ha majd olyanok leszünk, mint a pólón, na, akkor aztán már tényleg dagik vagyunk!
Mit ne mondjak, tényleg egy boldog szülinap volt, nagyon tetszett! Tökéletes volt ez egész, Kínában a három legjobb itteni baráttal ünnepelni, kompenzálta egy kicsit, hogy ez volt az első szülinapon távol az otthontól, a szeretteimtől. Köszönöm szépen az otthoniaknak is a jókívánságokat!
Már biztos említettem, hogy többször sushi partit rendeztünk itt a koleszban Reiko és Erika vezényletével. Mondhatni, hogy megtanultam, hogy hol kell sushi-t készíteni. :) Ilyenkor mindig összeülünk, több nemzetiség, és dumcsizunk a kínai életünkről, benyomásainkról. Tervezgetjük, hogy mindig más nemzetiségű főz, és a többiek már nagyon ki vannak éhezve egy kis magyar palacsintára. Most már, hogy Reikotól kölcsönkérhetjük a tepsijét, és nem vok-ban kell palacsintát csinálni, azt hiszem egyszer sort keríthetünk rá, hadd egyenek a többiek valami jót is itt Kínában. :)
Jánosnál is rendeztünk egy kaja partit. Míg a Guyi (János barátnője) kínait főzött, addig mi az Orsival gulyáslevessel próbálkoztunk, életünkben először! Meg kell mondanom, hogy nagyon jól sikerült!!! Visszaidézte az otthoni ízeket, olyan fini volt! Érdekes, máshogy van tele az ember a kínai és a magyar étellel. Számomra a magyar az igazi! Nem hittem volna, hogy ennyire fog az otthoni koszt hiányozni, hiszen otthon más nemzetiségű ételeket szeretek kipróbálni. A gulyásleves nagy sikert aratott, gondoltam, hogy szeretni fogják, mert az otthoni kínaiaktól hallottam, hogy ezt kedvelik a legjobban, a magyar konyhában. Csodájára jártak a levesnek, hogy mennyit kell főzni (kínai vok-os étel elkészítése kb. 10 perc). Guyinak ott volt két kínai ismerőse, az egyik lány nem dicsérte, csak egyszerűen ette egymás után pálcikával a gulyáslevest. :)
Szóval ilyen vidáman telnek Kínában a napjaink. Hihetetlen, hogy már több mint, két hónapja itt vagyunk. A kínai emberekről alkotott véleményem nap, mint nap gazdagodik. Ami nagyon tetszik a kínaiakban, hogy önzetlenek, kedvességből segítenek. Sokszor olyan dolgokat megtesznek értünk csak úgy, amin csodálkozunk. Magyarországon az emberek mentalitása más, és nem jellemző ez a fajta önzetlen segítségnyújtás. Például, két hete lassan már, hogy próbálok kigyógyulni a megfázásomból, és a köhögő rohamaimból. Egyik este mikor rosszabbodott a köhögésem, Guyiék este tízkor motorra pattantak, hogy hozzanak nekem gyógyító gyökeret. Vagy amikor a portás nénit megkértem, hogy mondja el az Őszközép Ünnep eredetét, és mondta per pillanat nem tudja, de utána néz. Tényleg utána nézett, és leírta nekem kínaiul. Wei is nagyon sokat segített az elején, berendezkedni a kínai életbe. Nélküle azt se tudtuk volna, hogy hol kezdjük el. De nem csak a barátok, ismerősök segítenek. Sokszor ismeretlen emberek is, elkísérnek, ha nem tudjuk, mi hol van, stb. Ezek apró segítségek, de számunkra nagyon sokat jelentenek. És mikor elkeseredünk, mert vannak olyan kínaiak, akik át akarnak verni csalással, vagy nem valami kedvesek velünk, akkor mindig eszünkbe jut, hogy vannak másmilyen emberek is. Kína a nagy végletek országa, ahol bármilyen más országhoz képest nagyobbak és szembetűnőbbek a különbségek. Kína a kettőség országa, amit így kell szeretni, ahogy van!
Új képek: Szülinapom mappa, kaja partik mappa, kínai élet mappa.
Utolsó kommentek