Tianjin2008/2009

A karácsonyi időszak és január eleje nagyon zsúfolt és mozgalmas volt.

A kollégiumban már 3 napja nem volt meleg víz, mikor beköszöntött a Karácsony. A kínaiak nem nagyon izgatták magukat, hogy az ünnepre megszereljék a csővezetéket. :) Ennek ellenére jól sikerült, volt kis karácsonyfánk, karácsonyi zenénk, mindenféle finomságot csináltunk és megünnepeltük, ahogy otthon ünnepeltük volna. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az éjféli misére a közeli keresztény templomba. A misére tartva az utcán mindenféle villogó kütyü és lufi árussal találkoztunk. Az emberek úgy masíroztak az utcán, mintha valami nagy buli lenne és karneváli hangulat lengte be az egész környéket. Érdekes adaptációja a Karácsonynak, de végül is számukra ez egy átvett ünnep, talán ennek tudható be az eltérő megünneplés. (Kínában sok vallás van. Főleg buddhizmus, taoizmus, mohamedán hit, katolicizmus és protestantizmus. Nem teljes statisztikai adatok szerint jelenleg Kínában több mint 100 millió hívő van.) A rendőri lezárások miatt nem lehetett egyszerűen eljutni a templomba. Kb. 50 percet bolyongtunk a kemény mínuszokban, mire végre bejutottunk. Egyből ki is tereltek minket, mert már annyi ember volt bent, de végül sikerült visszalopóznunk. Nem vagyok nagy templomba járó, de azért érzékeltem az emberek viselkedésében rejlő különbséget. A kínaiak nem veszik annyira komolyan, kivétel, ha az egyetlen egy ülőhely megszerzéséről van szó, azért vérre menő harcot folytatnak. Ennek ellenére sokan kívülről fújták az imákat, és látszott, hogy nem ez az első Isten tisztelet az életükben, amin részt vesznek. Bár nagyon szépen beszélt a pap, csak egy két szót értettünk. Mi voltuk az egyedüli külföldiek, később megtudtuk, hogy kora délután volt a külföldieknek tartott Isten tisztelet angol nyelven, és éjfélkor a kínaiaknak. Bevallom őszintén, szerintem így sokkal érdekesebb volt, kínaiul hallgatni és közben látni, hogy a kínaiak hogyan tartják. Bár nem volt olyan meghitt, mint otthon lett volna, de azért így is sokat emelt a karácsonyi hangulaton.

December 26.-án az iskola rendezvényen fellépett minden osztály. A legvégén mi jöttünk, mindenki a saját hazájának zászlóját lobogtatva elénekeltük a „Mindennap egyre jobb” című dalt. Így zárult az iskolai karácsonyi produkció, ami a látszólagos kínai összevissza kapkodós szervezés ellenére elég jól sikerült. A fellépések után átmentünk a szomszédos hotelbe, ahol svédasztalos vacsora várt minket, mindenféle kínai földi jóval telepakolva. Ebbe a kínai svédasztalba teljesen belebetegedtem, belázasodtam, és 3 nap kellett mire kihevertem.

Az osztályprodukció másnapján Orsival a versenyünk második fordulóján kellett részt vennünk. Nem is jöhetett jobbkor, aznap hihetetlenül rosszul éreztem magam. Nem akartam visszalépni, ha már ennyit készültünk rá, ráadásul meg is hívtuk 4 barátunkat (Erikát, Liu-t, a Sun Dao-t és Zhu Cheng-et).  Csak azon imádkoztam magamban, hogy le ne szédüljek a színpadról és kibírjam a magyar néptáncot, amire megkért Guyi, hogy még egyszer adjunk elő.  A kb. 100 fős nézőközönséget főleg kazahsztánok, indiaiak alkották néhány fehér laowai (külföldivel) tarkítva. A fellépők között rajtunk kívül afrikaiak, indiaiak és kazahsztánok voltak.  Az első produkciónk a néptánc volt, a második a Huangti és eunuckja közötti párbeszéd, amit egy Kínáról szóló dal eléneklésével toldottunk meg. Abban egyedülállóak voltunk, hogy csak mi beszéltünk kínaiul. Látszott a közönségen, hogy meglepődtek és nagyon tetszett nekik, hogy végre valaki megszólalt.

Utána elkezdtük énekelni a dalt. A két kínai barátunk Zhu Cheng és Sun Dao amint meghallották a kínai dalt felpattantak két csokor virággal, feljöttek a színpadra és elkezdtek velünk együtt énekelni. Itt most rajtunk volt a sor, hogy meglepődjünk, ugyanis nem tudtunk erről az egyéni akcióról. Mikor megláttuk, hogy előhúznak két csokor virágot és fel akarnak jönni nem is tudtuk mit csináljunk, kétségbe essünk-e vagy ne. Csodálkozom, hogy a dalt szövegét nem felejtettük el, annyira meglepődtünk. Míg mi fent a színpadon teljesen leforráztunk, addig Erika lent úgy fetrengett a röhögéstől, hogy még kamerázni sem tudott rendesen. Elég vicces volt a szitu! Végül az előzetes koreográfia ellenére négyen összeölelkezve elénekeltük a Kínát dicsőítő dalt, a Tenor pedig Pavarotti hangját kieresztve elkápráztatott mindenkit.

Így alakult a versenyünk második fordulója. Sajnos nem jutottunk tovább, de nem vagyunk letörve! Így is nyertünk 3 hónap ingyenes kínai nyelvtanfolyamot. :) Mi megtettünk mindent, ami tőlünk tellett. Azon sincs értelme rágódni, hogy mi lett volna, hogyha Sundaoék nem jöttek volna fel. Egyébként bevallásuk szerint csak a virággal készültek, de a „jöjjünk fel színpadra” című rész hirtelen felindulásból jött. Mondtam Zhu Chengnek, hogy legközelebb azért szóljanak, mert majdnem belénk fagyott az ének a megdöbbenéstől. :)

A verseny után nem maradt más dolgunk, csak az, hogy felkészüljünk a féléves iskolai záróvizsgákra. Kész felüdülés volt a Külker után, hogy csak 4 vizsgája van az embernek a 12 helyett. Bár hozzá kell tennem, mivel minden kínaiul van, ez eléggé megnehezítette a dolgunkat. Kínai kultúrából, magnóhallgatásból, szövegértésből és beszédből vizsgáztunk. Az eredményekre még várunk.

Az Új Év is itt ért minket Kínában. Nem akartunk disco-ban bulizni, ezért úgy döntöttünk, hogy itt maradunk a kollégiumban és lesz, ami lesz, hátha rendez valaki kolesz bulit! Nem kellett csalódnunk, tényleg volt! Erikával a folyósón összefutottunk a nagyszámú kazahsztáni népséggel, akik kedvesen meginvitáltak minket a bulijukra. Így hát csatlakoztunk. Miután mindenki elmondta az új évi jó kívánságait, meghallgattuk a kazahsztáni újévi dalt, és temérdek közös fényképet csináltunk. Egyszer csak azon kaptuk magunkat Erikával, hogy a 30 kazahsztáni magával sodor minket és elkezdtünk „házalni”, szobáról szobára járni, és az összes maradék kazahsztánihoz beállítottunk jó kívánságainkat kifejezni. Olyan vicces volt, Erikával egy kicsit kitűntünk a sorból! :) Eddig csak a hangoskodó, éjjelente a folyósón randalírozó oldalukról ismertük őket, de tényleg nagyon aranyosak és kedvesek voltak. Új év, új barátságok köttetnek! :)

Most, hogy már túl vagyunk a hajtós időszakon végre készülhettünk a már oly régóta várt nagy Kína körutazásunkra. Igyekszünk felkészülni az 1,5 hónapos utazásra, ahogy lehet, de itt Kínában az ember hiába tervez, úgy se úgy fog alakulni. Kiderült, hogy nem lehet lefoglalni előre a vonatjegyeket, ebből kifolyólag a szállást sem tudjuk lefoglalni.

A kínaiak csak mostanában kezdtek el utazgatni országon belül. Mivel mindig utazási irodát vesznek igénybe, ezért nincs igény egyéni jellegű utazásszervezésre. Mi semmiképpen sem akarunk utazási irodával menni, mert akkor meg van szabva hol hány napot lehetünk, ráadásul a tervezett úti céljaink feléhez el sem jutnánk. Csak az a probléma, hogy egy ilyen hosszú útnál, ahol az úti célok között átlagosan 15 órát vonatozik az ember, nem mindegy, hogy milyen jegyet kap. Négy féle jegy közül választhatsz, van a kemény ülős, puha ülős, kemény fekvős és puha fekvős. Az árkategóriákban, és kényelmi szintben van különbség. Illetve van még egy ötödik kategória is, az álló jegy. De őszintén azon nem is merünk gondolkozni, szerintem csak kínaiak bírják ki, hogy több mint 10 órát álljanak. A jegyrendszer úgy működik, hogy csak az adott városból (ahol jelenleg tartózkodik az ember) lehet megvenni a következő úti célig a jegyet. A másik, ami megnehezíti a dolgunkat, hogy a vonatjegyeket kb. indulás előtt 3-5 nappal lehet megvenni. Pontosan senki nem tudja, hogy mikor kezdik el árusítani a jegyeket, ezért kemény harc folyik az idővel és mindenki mással, hogy kapjál jegyet. Két választási lehetőséged van, vagy kimész az vonatállomásra és több órát sorban állsz reménykedve, hogy még jut neked hely, vagy telefonon megrendeled és várod reménykedve, hogy kihozzák. Mi megrendeltük telefonon a jegyet, és vártunk, de nem jöttek. Felhívtuk őket, hogy mi a helyzet. A válasz, sorry…, de nincs már jegy, és biztos félreértettük egymást. Rutinosan kb. 5 kínai barátunkat ráizzítottuk az ügyre, ugyanis úgy találni jegyet, hogy két napon belül indulni szeretnénk majdnem egyenlő a lehetetlennel!!! Idegesítő, mert időben el kezdtük szervezni az egészet! Tanulság, hogy személyesen kell kimenni az állomásra. Végül is nagy nehezen Pekingből találtunk egy jegyet, így egy nap késéssel, de meg fogunk érkezni Wang tanárnőhöz. Ezt jegy mizériát ki lehet kerülni, ha az ember belföldi légitársasággal repül, ami az otthoni árakhoz képest nevetségesen olcsó. Persze mi, mint diákok csak szükséges esetben fogunk repülőre szállni.

Tervezett útvonalunk, röviden:

Wuhan: Hubei tartományban, a Jangce és a Han folyó összefolyásánál található. 8 millió fős iparváros. Kína katlanjának is szokták nevezni, mert nyáron olyan elviselhetetlenül meleg.

Xi’an: A Shaanxi tartomány fővárosa, több mint 1100 éven és 13 császári dinasztián keresztül volt a birodalom fővárosa, és a Tang-korban (618-907) ez volt a világ legnagyobb városa. A selyemúton közlekedő külföldiek kereskedők ezreinek jelentett célállomást. Ma főként az agyaghadseregről híres.

Luoyang: Henan tartomány nyugati felében található, Kína egyik ősi városa. Nevezetes a longmeni barlangtemplomokról, aminek vájását 471-ben kezdték meg. A barlangok számos írott feljegyzést és tárgyat őriznek a kínai vallásokról, festészetről, kalligráfiáról, zeneművészetről, népi viseletről, gyógyászatról, építőművészetről, közlekedésről. Ezért a kínai szellemi, kulturális értékek tárházaként is szokták emlegetni.